The Ipod next generation
2009. december 15. 7:39, KissPapa,
4 komment
Takarít
2009. december 14. 21:18, KissPapa,
még nincsenek kommentek
hogy mi újság velünk?
először is: nagy lakáscserében vagyunk. a jó hír, hogy megtaláltuk álmaink lakását; a rossz, hogy a miénket még nem vette meg senki. így ezúton kérem olvasóimat, aki hallja, adja át: eladó ez a csinos kis, barátságos, napfényes kégli. szeretünk itt lakni, maradnánk is, de két csemetével már nehéz a lift nélküli negyedik emelet. már most is nehezen hozom fel Zsombort és a pocakomat, hát még ha kibújik Picur is… február a költözés céldátuma, addig tartják nekünk a másik lakást, de az utolsó két hónapban már nagyon félnék, hogy meghúzom magam. most meg igen nehéz lakást eladni, de reménykedünk!
a pocaklakó köszöni, jól van, sokat rúg már mostanában, nőtt is egy nagyot. én szerencsére nem félek, gyorsan repülnek a napok, s ha jön egy rossz gondolat, elkergetem. egyedül az új influenza pánik keseríti meg napjainkat, de bízom benne, kitart az immunrendszerünk. a legjobban azt szeretném, ha elkapnánk, és gyorsan kihevernénk és vége lenne ennek a folyamatos aggódásnak.
Zsomborom, drága, pedig igazán jól van. már másfél hete nem beteg! de a viccet félretéve: igazi kisember lett belőle! állandóan jókedvű, folyton mosolyog, barátságos, nyitott gyermek. mindenkinek integet az utcán, udvarol boldog-boldogtalannak. mindent megért, de még nem beszél, csak szótagokat mond. és továbbra is nagyon eleven, fürge, felfedező alkat. napjában ezerszer szedjük le székről, asztalról, de a kórházi eset arra volt jó, hogy már annyira vigyázunk, hogy nem eshet le. azért van jó pár hiszti és rosszaság is, de az is kell!
az alvókája elég jól kialakult: általában végigalussza az éjszakát; egyszer alszik délután, nem sokat, de alszik. a lefektetés már nem egy merő cirkusz, sokszor ébren is kimehetünk, álomba gajdolja magát. úgy két hete kedvenc állata is van, a Vau, akivel megosztja az ágyát. ja, mert külön ágyban alszik már, de a hálónkban.
én még félgőzzel dolgozom, nincs utód, ezért besegítek még, de csak itthonról. ezt is maximum december végéig. ebben a hónapban már a családi napközibe sem megy, félek a betegségektől, és a férjem is két hétig szabin lesz. ha radikálisan kevesebbet lesz beteg, lehet, hogy a téli hónapokat kihagyjuk. pedig nagyon szeretjük a Bori-ovit, Zsombi is, én is. tündéri lány és segítője vigyáz 5-6 gyerekre egy szuper lakásban, levegőznek is, ha jó az idő és sokat tanul ott a kisember. szeret oda menni, szeret ott lenni.
az én lelkem viszonylag jól, bár mostanában anyu miatt mocorog megint, de ez egy másik poszt témája.

